Mivel régóta nyomon követem az Élővilág állapotában bekövetkező negatív változásokat, egyre inkább megerősödött bennem, hogy a szomorkodás helyett a cselekvésre összpontosítsak. Az évek során arra jöttem rá, hogy ahhoz, hogy megvédjem a Természetet (ami mindig is motivált), mindenekelőtt magamban kell megváltoznom. Meg kell változtatnom fogyasztási és vásárlási magatartásomat, újra kell gondolnom a SZÜKSÉG és az ELÉG szó jelentéseit, felül kell írnom hozott szokásaimat és a társadalmi normákról is alaposan el kell gondolkodnom.

Mi az, amit valóban szeretnék és mi az, amit rámtukmálnak az üzleti erők?
Mi az, ami tényleg a boldogságomat jelenti és mi az, amiről csak az ügyes marketing hiteti el, hogy boldogságot okoz?
Az anyagi javak hajszolása, felhalmozása valóban értelmes életcél?
Annyi bizonyos, hogy ez a kapzsiságon és kényelmen alapuló rendszer nem csak az Élőhelyünk elképesztő mértékű pusztításával és elszennyezésével jár, hanem az egészségi állapotunkra is jócskán visszahathat. Legyen szó testi és lelki egészségről.

Ezen a rögös úton járva, kérdések erdejében botorkálva jutottam el a népi kézművességhez is. Hiszen őseink nem ismerték a műanyagot, a szintetikus vegyi anyagokat, rovarölőszereket, mégis képesek voltak létrehozni használati tárgyaikat, ruházataikat, megépíteni házaikat, megművelni földjeiket. Azt gondolom, hogy szemléletük egyes elemei, úgy mint a Természet felé irányuló maximális tisztelet és alázat, a közösségi együttműködés és a természetes alapanyagok megmunkálásának tudománya alapvető fontosságúnak kellene lennie a mai kor emberének is.

A Zöldikét úgy formáltam az évek alatt, hogy mind biológiai-ökológiai, mind kézműves tudásomat a Természet szolgálatába állíthassam.

És mivel jómagam is folyamatosan tanulok, olvasok, új technikákat sajátítok el, a szolgáltatások is változnak idővel… 🙂